Mikor együttérzésre van szükségünk, többnyire azt várjuk, hogy megnyugtasson minket a másik.
Ha nem a megfelelő emberrel osztjuk meg a történetünket, melynek fájdalmát enyhíteni szeretnénk, előfordulhat, hogy csak olaj lesz a tűzre a beszélgetés.
Olyasvalakit kell keresnünk, aki tiszta jelenléttel tud megajándékozni minket, aki elfogad bennünket mindenestül. Nem ragadja el őt is a mi viharunk, nem ítélkezik, nem kezdi el erőltetni a pozitivitást. Meghallgat, figyel és tükörszerűen hat.
Mikor megosztjuk a problémánkat valakivel, olyankor kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek érezzük magunkat, esetleg szégyelljük is a történetünket, így rendkívül fontos, hogy a megfelelő emberrel, a megfelelő időben osszuk meg, ami történt, és a megfelelő témával keressük fel.
Ha megvan a bizalom, a biztonság érzése, az őszinte kapcsolódás, bátrabban kitárulkozunk - anélkül, hogy még jobban sérülnénk.
コメント