Még tavaly is felmerült bennem ez a kérdés, mely elemi erővel rengette meg a magamba vetett hitemet és önbecsülésemet, pedig azt hittem, hogy már nem lehet.
Ahogy elkezdtem tanulni a kínai asztrológiát és hallgatni a zen tanításokat (vagy inkább gondolatokat), egyre inkább formálódik egy képem az emberi létről.
A kínai asztrológia során szépen kirajzolódik, hogy mennyi rétege is van az embernek. Hozunk egy csomagot (karma/korábban felhalmozott identitások hatása), és ezzel a csomaggal van nekünk most dolgunk. Különböző helyzetekben és emberekkel különböző módon viselkedünk, máshogy reagálunk rájuk; mások a feladataink, a vágyaink az életben. Ez nem azt jelenti, hogy minden determinálva van, rengeteg múlik rajtunk. Mindent lehet fejleszteni (sőt, kell is!), illetve meg lehet élni magas és alacsony szinten.
A kínai asztrológia jó kis önismeretet tud adni és rávilágíthat arra, hogy nincs veled semmi baj. Mire gondolok? Én mindig csodáltam például azokat az embereket, akik magabiztosan beleálltak a konfliktusokba vagy egy helyzetben a középpontba; vagy azokat, akik minden helyzetben tudnak valami frappánsat mondani. Ez nem azt jelenti, hogy én erre nem vagyok képes, viszont én személy szerint nem érzem komfortosan magam bizonyos szituációkban, és ez kiviláglik a képletemből is. Tehát nincs velem semmi baj.
A zen is azt mondja, hogy kapunk egy “csomagot”, plusz a környezetünk kondicionálása is hat ránk, és ezek alapján formáljuk és éljük meg valóságunkat, énünket. Viszont a valóság valójában az üresség természete, amiben nincsen eleve elrendeltetettség vagy szabad akarat. Mi hozzuk magunkkal a karmát, a megkülönböztető tudatosságot, és ebből alakul ki a megélt valóságunk. Azonban ne feledjük, hogy nemcsak teremtettek vagyunk, de teremtők is! Mindenki saját magát teremti, tehát a felelősségünk igen nagy.
A zen az is mondja, hogy az Önvalónkat kell megtalálnunk, ami nem egyenlő az önképpel. Az önkép mindig kreált szerep, az önvaló azonban maga a rendező. És ez a Rendező mindenki számára elérhető. A zen arra tanít, hogy ne azonosulj semmivel. Ne ragaszkodj se a gondolatokhoz, se az érzelmekhez, se az érzékszervi hatásokhoz, tehát a szerepekhez, de mindegyiket lásd tisztán.
Összefoglalva: Egy ember rengeteg rétegből, szerepből áll. Különböző helyzetekben vagy emberekkel különböző módon viselkedünk, különböző vágyaink és feladataink vannak. Szerepeket élünk meg a hozott “csomagunk” és a környezetünk hatására, az Önvalónk megtalálásához azonban önképünk illúzióit kell felszámolni. Ha Utat akarunk és nem Sorsot, tehát tudatosan szeretnénk haladni és nem áldozatként, akkor fel kell ismerni szerepünket életünk teremtésében.
Comments